Me and My Life

Szóval most már ügyi leszek!!!!! Tanulok nyelvvizsgára, meg az ismétlő érettségimre.Meg az emelt szintűre is, ha lehet mindkettőt egyszerre. Kell az a fősuli, és a mostani eredményeim nagyon nem elégségesek ahhoz, hogy felvegyenek. De én akarom!!!!
A legutóbbi " Írjuk le családi problémáinkat " bejegyzésem után tök jól vagyok, nincs gáz. Megnyugodtam. A Brno-i Moto GP-ről pedig még be sem számoltam, pedig nagyon jól éreztem magam. Sátoroztunk a pockok földjén.De komolyan!!!A föld tele volt ilyen kis lyukakkal, azokból meg ugye egerek és pockok mászkáltak elő.Este pedig rohangáltak a sátor alatt!!!Nagyon arik voltak!!!!
A versenyek nagyon izgalmasak voltak, viszont vasárnap pont láttuk, amint az egyik motoros kb. 50 métert repül, és az durva volt!!!!Szegény úgy ki volt terülve, mint egy rongybaba!!De szerencsére már itthon megtudtuk, hogy maradandó sérülést nem szenvedett.
Élveztem az egész légkört, ami ott volt!A sok ember, az izgalom, a szurkolás, a napsütés, MINDEN!!!!!Már alig várom, hogy jövőév augusztusa legyen, és újból mehessünk!!!!!!

Nem szeretek itthon lenni, ez már rég felfedezett tény bennem.De múlthét pénteken elmentünk páran Brno-ba a Moto GP-re, és ma, amikor hazajöttem életemben legelőször éreztem, hogy egy dolgot várok igazán már régóta: hogy végre elköltözzek itthonról.Távol a szülőktől, egy nyugodt, saját életet akarok a batrátommal.És itt nem a hősszerelmes szól belőlem, aki már az első pillanatban hozzáment volna a pasijához.Túl sok mindent éltem át itthon a 20 év alatt.Már elég!!!!! Tudom, hogy rengeteg ember van, akinek sokkal rosszabb a családi helyzete, de mindenki maga érzi, meddig bírja.A családomban senkivel nem vagyok normális kapcsolatban, nem tudok itthon senkivel úgy elbeszélgetni, mint kellene.A barátaimmal viszont 1000-szer őszintébb vagyok.Nekik bármit elmondok, bízom bennük.De itthon?Nem megy.És ez borzalmasan rossz.Nagyon fáj, de egyszerűen nem tudok tenni semmit.Olyan mintha le lennék bénulva, ott belül.De így mégsem élhetem le az életem!!!!Viszont akkor mit tegyek???Próbálkozom az apukámmakl jóban lenni, ugyanis ő az, akivel a legrosszabb kapcsolatban vagyok.De nem megy.17 évig fontosabb volt neki az ital, mint a családja.A kiskoromból is csak arra emlékszem, hogy anyukám nevelt, a bátyáim sosem voltak itthon, az apám meg mindennap részeg volt.És ez nem csak az én gyerekkoromat jellemezte.Mindkét bátyám átélte ezt, sőt, ők hosszabb ideig, 27-29 évig.És ezt nem lehet megbocsátani.Próbálok néha arra gondolni, hogy mégiscsak az apám, de aztán rájövök, hogy csupán azért, mert megcsinált engem, és a tesóimat.De egyébként csak egy ember a itthon.Most bezzeg, 3 éve nem iszik egy kortyot se, és folyamatosan játszaná a jó apucikát.Csakhogy nem tudja hogyan kell.Inkább maradna csöndben.Tönkretette az egész család életét, most már ne várjon csodát, hogy majd a nyakába borulunk.Néha látom rajta, hogy nagyon rossz neki, amikor észreveszi, mennyire nem szeretem.Én vagyok az, aki legjobban lázad ellene.Olyankor kicsit megsajnálom, mert ilyen jótétlélek vagyok, de megbocsátani?SOHA!
Csak bírjam ki, míg végre el tudok költözni itthonról....

Majd lesz egy szép blogoldalam is, csak először hadd jöjjek rá, hogyan!!!!  :-)

Sziasztok Mindenki!!!!!  :-)

Ezennel megynyitom saját blogoldalam, remélem nem lesz uncsi.Ígérem, igyekszem majd!!! Én egy Heves megyében élő lány vagyok, múlt hónapban töltöttem be 20. életévem.Egerben tanulok, érettségi utáni képzésben veszek részt. (Már alig várom, hogy vége legyen).Ezelőtt Miskolcra jártam egy szakközépiskolába, grafika szakra.Most animációsfilm-készítőnek kellene megtanítaniuk Egerben. Rajzolni jól tudok, és ezt nem beképzeltségből írom, ez tény, kb. 7 éves korom óta hajszolnak a tanárok, hogy legyek művész, és ne pazaroljam el a tehetségem. Csakhogy a művészeknek ritkán van jó sorsuk.Úgyhogy nem leszek művész, a médiában szeretnék majd egyszer dolgozni.De rajzolni, művészkedni attól függetlenül szeretek!Lehet meglepő, de nem animáció és filmkészítés terén.Úgy érzem, a vágás, szerkesztés, újságírás közelebb áll hozzám.

Ezeken kívül imádom az állatokat, a ruhákat, mindent ami művészettörténet és régi épület, a bulizást, a barátaimat, a kihívásokat, az álmokat, a boldog embereket, a mosolygást, a nevetést, a nyíltságot, az őszinteséget,a testedzést, az evést-ivást, az alvást......DE utálom a hazogságot, a kétszínűséget,a pesszimista, rosszindulatú embereket pedig egyenesen UTÁLOM!

Szóval egyenlőre ennyit rólam, a többi később úgyis kiderül...!  :-)